Névadónk, a sziki üröm
Sokszor egyszerű, mások számára jelentést nem hordozó dolgokhoz tudunk kötődni. És ha jobban megnézzük, ezek egyszerűsége, szerénysége mögött értékek, különlegességek bújnak mg, amelyek végül felkeltik környezetünk érdeklődését.
Nyári hőség van. Az aszálynak köszönhetően a puszta már mindenhol sárga, kiégett. A legelő állatok délben tikkadtan keresik az árnyékot. Egy bála árnyékos oldalán egy mezei nyulat látunk, a szomszédos bála mellett egy rókát. Nincs kedvük kergetőzni, pihegnek és takarékoskodnak testük víztartalékaival. Ahogy továbbhaladok a levágott lucernatábláról, egy gyepre érek. Ropog alattam a száraz fű, sáskák ugrálnak szét lépéseim nyomán. Minden száraz, porzik, víznek nyoma sincs. Lábam előtt egyre rövidebb lesz a száraz fű. Helyenként már kilátszik a kopár talajfelszín is. És itt pillantok meg egy hamvasan zöld növényt, amely néhol teljesen elborít mindent. Keresztülgázolok a szürkészöld szőnyegen és nagyot szippantok a levegőből. Jellegzetes illat ez, amelyet csak akkor érzek, ha a pusztában vagyok. Hazaértem.
Immár több, mint harminc éve járom a pusztát. Hol fészkek után kutakodok, hol szitakötőket figyelek a vízparton, de gyakran előfordul, hogy valahol leülök, hallgatom a körülöttem zajló drámák, szerelmek rezdüléseit és magamba szívom a puszta illatát.
A sziki üröm aromája annyira jellegzetes, hogy számos más illatos növény ellenére is meghatározza a levegőt. És nem lehet megunni. 30 év alatt sem.
Joggal teszi fel a kérdést az olvasó, aki idáig eljutott, hogy hol van itt az érdekesség? Igyekszünk cikkünket folytatni, és ismertetni névadónkat minél hamarabb.