2026. évi téli ragadozómadár számlálás Dél-Hevesben

A január 16-17-én lezajlott a 2026-os év első jelentős madarász eseménye, az országos (vagy inkább már a Kárpát-medence nagy részét lefedő) sasszinkron. Dél-Hevesben immár 33 alkalommal zajlott le, míg országosan a 23. számlálás volt az idei. A Hevesi-síkot 16 részre osztották a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei, amelyből 3, a többitől jól elkülönülő részt már pénteken bejártak. A szombatra maradt 13 területegységen számos önkéntes - köztük egyesületünk több tagja is - számolta a telelő ragadozómadarakat a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben és környezetében.

Miről szól egy ilyen szinkronszámlálás?

A módszer viszonylag egyszerű, hiszen egy adott időben sok-sok szakember megy ki terepre és egyszerre gyűjti az ott megfigyelt madarak adatait. A számlálás végeztével összesítik az adatokat, amik alapján egy viszonylag pontos számot kaphatunk arról, mennyi nappali ragadozó madár van az adott területen. Az egyszerre történő számlálás előnye, hogy kevesebb lesz a kétszer számolt madár. Esetenként ezeket az időpont és a mozgás iránya alapján még akkor is ki lehet szűrni, ha két megfigyelő is látta az adott egyedet.

Ez azonban jelentős szervezőmunkát, részletesen kidolgozott módszertant és az egyes területegységek pontos ismeretét igényli. Így a szervezőkre előzetesen komoly munka és felkészülés vár:

• Meg kell határozni, ki melyik területen tud hatékonyan mozogni (terepjáróval vagy gyalogosan).
• Ismerni kell a ragadozómadarak (különösen a sasok, mint elsődleges célfajok) mozgását, hogy minél pontosabban lehessen az egyedeket számba venni.
• A térképek, adatlapok előkészítése és nyomtatása, valamint elektronikus terepi adatgyűjtők előkészítése nélkülözhetetlen a terepi munkához, illetve a későbbi összesítéshez.

A sasleltár napjának reggelén az összes érkezőnek a lehető leggyorsabban kell szétosztani az adatlapokat, térképeket, térkép mellett elmagyarázni a területtel kapcsolatos tudnivalókat, hogy minél hamarabb elindulhasson a terepi munka.

A terepi munka során minden terepi megfigyelő bejárja a számára kiosztott területegységet, rögzíti az adatokat. A fajt, ahol lehet az ivart és a kort, a pontos helyet, időpontot, az esetleges mozgásirányt.

A nap végén a szervezőkre újabb munka vár. Az összegyűlt adatokat összesíteni kell, az átmozgások esetén pontosítani, egyeztetni a megfigyelőkkel, hogy a becsült számok minél inkább a valóságot tükrözzék.

Miért nincsenek azonnal eredmények?

Egy kisebb terület esetén az összesítés egyszerű lenne, de ennyi ember adatait egyeztetni nem egyszerű feladat, akár több napot is igénybe vehet. Ezért, bár egy gyors becslés mindig van a nap végén, a pontos adatokat csak néhány nap múlva lehet megmondani. Nehezíti ezt a különböző adatgyűjtési módszer is. Minden terepen dolgozó adatközlőnek megvan a saját, megszokott adatgyűjtési módszere. Ki elektronikusan szereti rögzíteni az adatokat, ki közvetlenül a kinyomtatott térképre rajzol, de a diktafonon történő adatrögzítés vagy a jegyzetfüzet is gyakori eszköz a terepi munka során. A legfontosabb, hogy ki-ki a maga módján a legpontosabban tudjon dolgozni, hiszen csak a téli, rövid nappal áll rendelkezésre a a terület bejárására, a megfigyelések rögzítésére.

Így az adatok feldolgozása, rögzítése, szükség esetén egyeztetése újabb terhet jelent a szervezőknek, akik természetesen maguk is végeznek terepi munkát. Ennek befejeztével nekifognak a feldolgozásnak, és néhány nap múlva megszületnek az eredmények.

Mit jelentenek a számok?

Az, hogy mennyi madarat sikerül megfigyelni, nagyon sok tényezőtől függ. Első és egyik legfontosabb az időjárás. Mivel ezzel előre lehetetlen számolni, előfordul, hogy ködös, párás napra esik a számlálás. Ha a látótávolság alacsony, biztosan elkerüli a figyelmünket jó néhány madár. Ilyenkor a terület bejárása is sokkal több időt igényel, a felmérők létszáma pedig nem nagyon bővíthető. Szintén fontos megemlíteni a szelet. Nagy szél esetén a madarak kevésbé aktívak, szívesebben rejtőzködnek a szél elől. Ezért nehezebb észrevenni őket, biztosan kevesebbet számolunk.

Az időjáráshoz kapcsolódnak a terepviszonyok is. Enyhe időben, sáros útviszonyokon a közlekedés mind terepjáróval, mind gyalogosan nehezebb. Ezért ilyenkor a rendelkezésre álló korlátozott idő miatt nem biztos, hogy sikerül a területet olyan sűrűn behálózni útvonalakkal, mint az szükséges lenne. Így bizonyos területek kimaradhatnak, a terepen dolgozók figyelmét elkerülhetik madarak.

Másik fontos tényező a szakemberek létszáma. A számlálás komoly madártani ismereteket igényel. Egyes fajok határozása nehéz, nagy gyakorlati tapasztalat szükséges hozzá. Ez a speciális szaktudás és az az elszántság, ami egy ilyen munkához szükséges, nem gyakori.

Végül, de nem utolsósorban a ragadozó madarak tényleges száma. Elsőre annyira nyilvánvalónak hangzik ez, hogy felmerül a kérdés, miért kell ezt említeni. Fontos azonban, hogy telelő madarakat számolunk. A madarak viszonylag rövid idő alatt is képesek nagyobb, akár több száz kilométeres távolságokat is megtenni. Költési időszakon kívül kevésbé számít a fészkelési szezonban kiemelt szerepet kapó területhűség. Nincsenek tojások, fiókák, amelyek helyhez kötik ezeket az állatokat. Bár vannak olyan egyedek, amelyek ilyenkor is kitartanak fészkük mellett, a legtöbb télen megfigyelt ragadozót elsősorban a táplálék rendelkezésre állása mozgatja. Ahol sok a kis méretű rágcsáló, több lesz például a vörös vércse vagy a kékes rétihéja. A rétisasok esetében a halak, esetleg vízimadarak (récék, vadludak) elérhetősége számít, de mind a rétisas, mind a parlagi sas, - különösen nehezebb időszakokban - az elhullott nagyobb állatok tetemeit is szívesen fogyasztja. Utóbbiak fontos tápláléka a mezei nyúl, amelynek állománysűrűsége télen is fontos számukra. Ez pedig akár kisebb régiókon belül is eltérő lehet, ráadásul egy-egy rövidebb időszakban is drasztikus változások mehetnek végbe a táplálékkínálatban, így a ragadozók számában is.

A fentiek fényében tehát a végeredmény és annak pontossága évről-évre rendkívül változó, jelentése is más és más lehet. Nyilvánvaló, hogy jó látási viszonyok között, szélcsendes napokon több madarat észlelnek a megfigyelők. Az is egyértelmű, hogy ahol sok a táplálék, ott több ragadozómadár lesz. Egy szárazabb őszt követő enyhébb tél esetén például nagyobb mennyiségű kis testű rágcsáló marad életben. Ilyenkor a helyben áttelelő fajok számára is kedvezőbbek a viszonyok, valószínűleg nem távolodnak el olyan messzire fészkelőterületüktől, és a távolabbról ideérkező fajok számára, mint például a gatyás ölyv, jobbak a lehetőségek, nagyobb egyedszámban telelnek az adott régióban. Az egyébként kóborló fiatal parlagi sasok vagy kerecsensólymok is nagyobb számban maradnak meg ezeken a területeken.

A telelő ragadozómadarak számából, különösen ennek a néhány napnak az eredményeiből pedig természetesen egyáltalán nem lehet következtetéseket levonni az egyes fajok fészkelő állományának nagyságára illetve a fajösszetételre vonatkozóan. Hiába jelenik meg például a kékes rétihéja nagy számban a megfigyelt madarak között, tavasszal az összes eltűnik régiónkból, visszatér távoli költőterületeire. Az ilyen hideg időszakban pedig sok madár máshol keres táplálékot. Valószínűleg rengeteg nálunk fészkelő, vagy nyáron itt kirepült vörös vércse Európa más régióiban tartózkodik, ahol jobbak a feltételek számukra a túléléshez.

Ha ennyire nem használhatók az adatok, akkor mégis mire jó ez a felmérés?

Természetesen komolyabb biostatisztikai módszerekkel azért lehet elemezni az adatokat. A kutatók olyan adatokat is felhasználnak, amelyek más forrásokból állnak rendelkezésre (pl. időjárás). Figyelembe veszik azokat a helyeket is, ahol voltak megfigyelők, de nem történt megfigyelés, ami segít a becslés pontosításában és az egyes évek eredményeinek összehasonlításában is. Fontos ilyenkor a felméréssel eltöltött idő is, ami szintén az összehasonlítást segíti. Ezek eredményeként összeállnak olyan adatsorok, információk amelyek segítenek megérteni a telelő ragadozó madarak viselkedését.

Ez az időszak kritikus, különösen a fiatal madarak számára, amelyek közül sok nem éri meg tavaszt. A táplálék kevesebb, nehezebben elérhető, így a gyengébb, kevésbé életrevaló egyedek pusztulásához vezet. Az erősek azonban túljutva a nehézségeken, előbb-utóbb sikeres szülőmadarak lehetnek, új nemzedékeknek adva életet.

Minél jobban megismerjük tehát a madarak életét ebben az időszakban, minél pontosabban nyomon tudjuk követni az állományváltozást, annál hamarabb felismerjük a problémákat és tudunk szükség esetén célzott természetvédelmi intézkedéseket tenni az egyes fajok, életközösségek megóvása érdekében.

Ugyanakkor nyilvánvalóan szerepet kap a terepen szerzett élmények sora és a közösségépítés is, amely sok felmérő számára fontos télen, amikor egyébként kevesebb a terepi munka, nem olyan feszített a tempó, mint a fészkelések időszakában.

Milyen eredmények születtek 2026-ban?

A két felmérési nap során 16 terepi vezetővel 30 megfigyelő járta régiónkat. Közel 100 000 hektárt sikerült felmérni, 1068 ragadozómadarat észleltünk. A terepi munka részletes eredményeit és néhány alapvető kimutatást tartalmaz az alábbi táblázat:

Bár a látási viszonyok jók voltak, a táplálék (elsősorban a kistestű rágcsálók, énekesmadarak) mennyisége és hozzáférhetősége miatt a kisebb ragadozó madarak (vörös vércse (46 példány), kékes rétihéja (32 példány), karvaly (2 példány), stb.) egyedszáma rendkívül alacsony volt.

A madarak térbeli eloszlása sem volt egyenletes természetesen. A parlagi sasok (133 példány) esetében nagyon jól látszott, hogy a felnőtt, fészket foglaló párok a helyükön voltak ugyan, de az egyedek nagy részét kitevő fiatalabb, inkább kóborló példányok a Tisza-tó menti régióban (Tiszanána és Sarud környékén) mozogtak elsősorban. A rétisasok (37 példány), amelyek vízközelben szeretnek tartózkodni, szintén itt jelentek meg nagyobb számban. Valószínűleg a telelő vízimadár-állomány vonzotta őket ebbe a térségbe.

Örömteli volt látni a sasok (170 példány) nagy létszámát. Az egerészölyv (778 példány), - amely hazánk leggyakoribb ragadozó madara, - után a parlagi sas került elő legnagyobb egyedszámban (133), ami bizonyítja az elmúlt évtizedekben végzett ragadozómadár védelmi munka sikerességét, melyet a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a mi egyesületünk szakemberei közösen végeztek

Szintén fontos megemlíteni a pusztai ölyveket (4 példány). Bár az elmúlt évben kiemelkedően nagy számban jelentek meg az országban ennek a fajnak az egyedei, mégis igazi kuriózumnak számít ez az adat, hiszen eddig nagy ritkán került elő egy-egy egyed a sasszinkronok során.

A felmérők számára újabb élmény volt a terepi munka, és reméljük újabb információkkal gazdagodik a tudomány annak érdekében, hogy ezeknek a csodálatos madaraknak fenn tudjuk tartani életfeltételeit, és gyarapodni tudjanak. Nélkülük a szegényebb lenne az égbolt, de ne felejtsük el azt sem, hogy termőföldjeinken a rágcsálók számának kordában tartásával számokban is kifejezhető értéket teremtenek nekünk embereknek is.